Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy részt vehettünk egy képkiállítás szövegíróiként.
Figyelmetekbe ajánlom, írótársaink stílusosan megalkotott műveit, nem kis kihívás pont 50 szóban elmondani mit vállt ki belőlünk egy-egy kép.
Köszönjük a felkérést Körmöndi Brigittának. Reméljük, lesz folytatás.
Mesterséges intelligencia és az emberi kapcsolatok
Ma megrendeltem a transzplantációt. Húsz év múlva majd minden neuronomat be fogják programozni egy robot pozitron agyába a galaxis valamelyik szervízbolygóján.
Újra fiatal leszek, kemény mellekkel és rugalmas fenékkel, és persze gyönyörű hosszú hajjal. Szőkét rendeltem.
Vajon nő maradok? Tudok majd szeretni? Vagy akkor már nem is lesz értelme ezeknek?
Takács Zoltán
Pusztító járványok
A félelem, a halál, a kilátástalanság kísér, amikor eljön a sötétség. Mindenki bujkál. Ki meri azt mondani, ez nem háború?!
Lusti mostanra macskaformájú mutáns lett. Túl kell élnem az éjszakát, egyiket a másik után, amíg egy új hajnalon a nap sugara teljes erejével átmelegíti a Földet és minden elveszett lelket.
Forrai Mónika
Családon belüli erőszak
Kifújja a füstöt. Büdös.
Nem fog fájni – mormogom, ahogy közeledek.
A kicsi nem lehetett – mondja – túl kicsi. A nagy meg…Nem rád dühös. – hallom anyámat, mégse tesz ellene.
Már a széken hasalok. Hiába az önuralom, iszonyatosan fáj. Nedves a szemem, de nem sírok. Biztos lenyugszik, ha vége.
Hudra-László Mária
Rasszizmus, előítéletek
A pókcsípés fáj. Kellemetlenül viszket és lüktet, de alig pár óra és elmúlik.
A félelem más. Megcsípi a szíved, befonja a gondolataid és megvakarni sem lehet.
Ráadásul, nem múlik gyorsan – ha múlik egyáltalán. A megismerés sokszor segít, de ettől a gyógyszertől éppen a vélekedéseinkből szőtt kusza pókháló tart távol.
Szentes László
Globális felmelegedés
– A széndioxid kibocsájtást drasztikusan csökkenteni kell! Az utolsó utáni órában vagyunk.
– Nincs pénz.
– A gazdasági modellünket újra kell tervezni, megújuló energiaforrásokat kell használni! A globális felmelegedés talán még visszafordítható.
– Nincs pénz.
– Az emberek már éheznek. Lázonganak és tüntetnek. A nyakunkon van egy forradalom, és nem bírjuk őket megállítani.
– Van pénz.
Kun Gergő
Emberiség és háború
Csörög a telefon.
Folyik a vér a gombokon.
Nem akarom felvenni,
nem akarok beszélni,
nem akarok áruló lenni!
Kivonulni nem lehet,
reklámok törik meg a csendet.
Tudom, hogy tudják, hogy tudom,
Még ha el is hallgatom.
Tankok és lőszerek,
dübörögnek az influenszerek.
Olajszag, füst és robbanás,
hangtalan az emberi árulás.
Kozslik Gábor
Hajléktalanság
Ismerős valahonnan, mégis tovább megyek. Fáradtan érek haza, a paplan alá bújva bekapcsolom a tévét: semmi értelmes nincs benne.
Felrémlik az arca, ahogy néz. Az egyik lábán nincs cipő. A hideg szél belekap a függönybe, becsukom az ablakot. Kibámulok, egyenesen az utcára: cigicsikket rág. Szakadt kabátja vajmi keveset védhet. Megborzongok.
Hudra-László Mária
Női jogok
Ma is ott ült a büfében: itta a kávéját, szereti. Kedves nő. Minden nap arra gondolok, hogy meghívom egy csészére.
Mi van, ha nem akar eljönni? Még rosszabb, ha eljön, majd néhány év múlva elege lesz belőlem, és ott maradok egyedül. Inkább megrendelem az új háztartási modellt a szerető kiegészítéssel.
Takács Zoltán
Mélyszegénység
A fiú elcsigázottan gyalogol a sáros úton. Bánattól tompa, karikás szeme meg sem rezdül, mikor meztelen talpát felhasítja egy üvegszilánk. A szeméttelep közepén szakadozott szatyrával a kezében térdre esik, majd lassan túrni kezd. Már maga sem tudja, minek örülne.
A gyermekkorából egy újabb nap süllyed el a penészedő tejfölösdobozok között.
Kun Gergő
Űrutazás
A hajtóművek maximális teljesítményen zúgtak, mégis, a műszerek egy milliméter haladást sem regisztráltak.
– No! – szólalt meg hosszú fehér szakállán végigsimítva: – Azt hiszem, elértük a világ szélét.
– El.
– És most végre boldog vagy, hogy már mindent láttunk és ismerünk?
– Nem.
– Mi a fenét csináljunk? Induljunk haza?
– Haza? Fogalmam sincs, hol van…
Takács Zoltán
